Sosem az érdekelt, hogy mi a baj az emberrel.
Sokkal inkább az, hogy mi az, ami már régóta szeretne megmutatkozni benne, csak valahogy nem kapott még teret.
Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mi mozgatja az embert. Miért ismétlődnek ugyanazok a helyzetek? Miért érezzük néha, hogy mindent megteszünk, mégsem változik semmi? És hogyan történik az, hogy egyetlen felismerés után egyszer csak minden a helyére kezd kerülni?
Hiszem, hogy mindannyiunk történetében vannak látható és láthatatlan szálak. Családi minták, régi döntések, kimondatlan érzések és megélt tapasztalások, amelyek sokszor észrevétlenül alakítják az életünket.
Én szeretek ezekre kíváncsian ránézni. Nem ítélkezve. Nem megjavítani akarva. Hanem együtt felfedezve azt, ami eddig talán rejtve maradt.
Az általam kísért folyamatokban a rendszerszemlélet, az NLP, a családállítás és az intuitív megérzések természetesen kapcsolódnak össze. Nem egy módszerhez ragaszkodom, hanem ahhoz, amire az adott embernek éppen szüksége van.
Számomra minden találkozás egy közös felfedezőút. A legszebb pillanatok pedig azok, amikor valaki egyszer csak megkönnyebbül, elmosolyodik, és azt mondja:
„Most már értem… ezért volt eddig ilyen.”
Hiszem, hogy a változás nem akkor kezdődik, amikor valaki meg akarja javítani magát.
Hanem akkor, amikor végre kíváncsian és szeretettel kezd önmagára nézni.